Az antik enteriőrök egyedi hangulatát alapvetően az egyes antik bútorok, lakberendezési tárgyak alakítják ki.
Az antik enteriőröket berendezési tárgyaik régisége, esztétikai és anyagi értéke vitathatatlanul a lakberendezés felső kategóriáiba emeli. Ez az irányzat nem egyszerűen a békebeli, polgári, esetleg nemesi életterek jómódot, kifinomult ízlést és eleganciát sugárzó atmoszféráját hozza vissza a mai terekbe, hanem eredeti darabokat használva egyfajta befektetési lehetőséget is kínál.
Az "antik" önmagában nem stílus, sokkal inkább azt a lehetőséget kell érteni alatta, hogy egy-egy helyiséget, korabeli, eredeti darabokkal, az akkori ízlésnek megfelelően rendezünk be. A lakberendezési stílus ezen belül lehet sokféle kezdve a XVII-XVIII. század barokkjának súlyos, de pompás bútoraival, folytatva a valamivel későbbi rokokó nőies és könnyed, de sokszor kissé túldíszített darabjaival és a XIX sz. elejének az ókori formákhoz visszanyúló, kiegyensúlyozott, egyenes vonalú klasszicista berendezési tárgyaival. Ezeket követi a század közepén megjelenő biedermeier a maga visszafogott polgári eleganciájával, majd a historizmus bútorai, amelyek valamelyik itt felsorolt elődhöz próbáltak hasonlítani. Ide tartoznak a XX. sz. elejéről a szecessziós bútorok és műtárgyak a maguk tekervényes szenvedélyességével, de ugyanígy a két világháború közötti modernizmus, a Bauhaus, konstruktivista vagy az art deko irányzatainak bútorai is. Megkockáztatom, hogy egy-két évtized múlva talán már antik bútornak tekintik az 50-es, 60-as évek ma még inkább retrónak számító régi bútorait is.
Az antik bútoroknak mind van egy fontos, közös jellemzője: a koruk. Bármilyen stílushoz tartozzon is egy-egy darab, szerkezetén látszik, a korabeli asztalos technika, a kézimunka és persze az idő vasfoga is…
Fontos szem előtt tartani, hogy antik enteriőröket csak megfelelő belmagasságú és alapterületű, tágas terekben érdemes berendezni, stílusban illeszkedő szőnyegekkel, festményekkel, vázákkal, egyéb dísztárgyakkal és tapétával. A falak színe lehet sötétebb (pl. sárga, rozsdabarna, bordó), de pasztell is (pl. rózsaszín, vagy zöld), jellemző a csíkos vagy virágmintás tapéta, a hasonló mintájú kárpitok, az ülőbútorokon sok a párna, esetleg rojt, és jellemzően süppedős, puha, otthonosságot árasztanak. Természetesen jelen van az arany, az ezüst és a sárgaréz is nemcsak színeiben, hanem műtárgyak formájában is. A padlóburkolat hagyományosan parketta. Ha lehet, törekedjünk egységes lakberendezési stílus kialakítására. A különféle stílusok elegyítésével óvatosan kell bánni, biztos kéz, jó érzék kell ahhoz, hogy kiegyensúlyozott életterek jöjjenek létre.
Ha valakinek csak a családban nemzedékről-nemzedékre öröklődő egy-két antik bútordarabja van, az is tökéletesen felhasználható, és nem csak a személyes kötődés miatt érdemes megtartani. Ezek – megfelelő hozzáértéssel – nagyszerűen illeszthetők akár egészen modern, design környezetbe is, egy-egy hangsúlyos pontját kijelölve a lakásnak vagy irodának.
