Minimal

A minimalista lakberendezési stílus leginkább egyenes vonalvezetésű bútorokat, letisztult formavilágot és hűvösebb lakberendezési hangulatot jelent.

Korunk kétségkívül vezető kortárs lakberendezési áramlata, immár bő évtizede. Fő jellemzője a bútorok nagyon letisztult formavilága, dominálóan hosszú, egyenes vonalvezetéssel, erős vízszintes hangsúlyokkal, gyakran teljesen sík felületekkel, derékszögű, lekerekítetlen élekkel egyfajta geometrikusan hűvös eleganciát sugallva. A berendezési tárgyak esztétikai élményét nem díszítésük, hanem azok arányrendszere, anyaga, esetleg felület kidolgozása adja.

A modern vasalatok eddig elképzelhetetlen új szerkezeti megoldásokat nyújtanak, és ez – ha kevésbé észrevehetően is, de – része a dizájnnak. A lábaknál, fogantyúknál jellemző a kis méret vagy a kis keresztmetszet, és az alumínium vagy a rozsdamentes acél használata. A horizontalitás mellett a dizájn áramlat fő jellemzője, hogy kerüli az ívelt formákat, erősen nonfiguratív és különféle négyszögű felületeknek vagy hasáboknak az egymásba metszésével vagy váltogatásával ad mozgalmasságot akár a bútornak, akár a tereknek.

A bútorokon túlmenően a lakberendezési stílus másik vetülete maga a rendelkezésre álló tér berendezése. Kedveltek a tágas terek sok fénnyel, nagy ablakokkal és lehetőleg minél kevesebb, de lendületes, elegáns vonalú, viszonylag nagyméretű de alacsony bútorral. A kezdetekben a nagyon halvány pasztell színek, a szürke különböző árnyalatai domináltak, ma viszont hangsúlyosan előtérbe került a nemes anyagok, elsősorban a fa használata. A fa erezete az, ami egyfajta természet nyújtotta díszítőmintát adhat a bútoroknak. Az erősen mintás fa és homogén, újabban a magas fényű és matt felületek ritmikus váltogatása ad hihetetlenül dinamikus plaszticitást a teljesen sík felületeknek is. 

Sok ember a minimál dizájnt számára idegennek érzi. Azt gondolja, hogy túl rideg és a minimális mennyiségűre csökkentett bútorzatban nem fér el a holmija. Ezzel én vitáznék. A minimalizmusban nem előírás a hűvös környezet. A fafelületek, különösen a ma divatos, erősen mintás dióval burkoltak, hihetetlen melegséget árasztanak. Az ülőgarnitúrák kárpitjának színe és anyaga szintén kelthet lágyságot, a szőnyeg és egy-egy jól megválogatott festmény tovább fokozhatják az otthonosságot. A tárolókapacitás sem tűnik el a minimál környezetben, csak a nappali szekrényfala helyett a hálószobák, előszobák, esetleg kifejezetten gardrób helyiségek nagy tolóajtós szekrényeibe kerül át.

Aki pedig kitart amellett, hogy a minimalista stílus rideg, az a klasszikusabb lakberendezési stílusok mellett választhatja a legújabb, legmodernebb divatirányzatot, berendezheti életterét XV. Lajos rokokó komódjainak mai, kissé átértelmezett, pirosra festett, esetleg teljesen bearanyozott, vagy ezüstözött utódaival, és tehet hozzá óriási méretű, rikító piros vagy sötétkék, esetleg lilás kristálycsillárt, egyfajta retro- vagy plasztik-barokk, környezetet kialakítva. Ami ebből az új divat áramaltból úgy tűnik máris elfogadottá vált a minimál dizájn számára, az a színes nagymintás tapéta, szellemiségében kicsit a barokkra vagy a 70-es, 80-as évekre emlékeztető mintával, de csupán egy-egy falon egy hangsúlyos bútor, vagy franciaágy mögött.

Meg kel jegyezni azt is, hogy a minimalista környezet nem mai találmány, csak korábban nem így hívták. Ha valaki megnéz ez 1920/30-as évekből származó Bauhaus stílusú belső teret, akkor sokszor még a mainál is csupaszabb környezetet találhat, ugyanolyan szögletes bútorokkal. Lehet, hogy a mi retro-barokk irányzatunk ugyanolyan válasz a díszítettlenségre, mint az art deco mozgalom volt akkoriban?