A tervező, akinek fájóan kevés idő jutott, hogy felforgassa a világot: Virgil Abloh
Megmutatta, hogy az utca divatja is lehet luxus minőségű és roppant drága. És azt is, hogy mindegy, mi a hordozófelülete egy dizájner furcsa látásmódjának, lehet ez ruha, cipő, szék vagy egy cédéborító is, a menőségfaktort nem az anyagban kell keresni. Virgil Abloh rövid idő alatt lett szupersztár és példakép a hátrányos helyzetű fiatalok előtt, aki megmutatta, hogy ha az ember tehetséges, bármi sikerülhet. Még a világ legvágyottabb márkájának élén is állhat.
Virgil Abloh 1980-ban született az Illinois államban lévő Rockfordban, Ghánából bevándorolt szülők gyermekeként. Anyja varrónőként dolgozott, apja egy festékgyártó céget vezetett. A helyi katolikus gimnázium után a Wisconsin-Madison Egyetemre ment, ahol 2002-ben végzett mérnökként, építész mesterdiplomáját pedig az Illinois-i Műszaki Intézetben szerezte 2006-ban.
Bár anyja korábban tanítgatta már varrni, igazából itt, a campuson éledt fel benne a divat iránti érdeklődés. Egy Rem Koolhaas épület indított el benne valamit, így miközben építészetet hallgatott, már pólókat is tervezett és a The Brilliance nevű blogra írogatott cikkeket divat és dizájn témákban. Diplomázása után kiválasztották a Fendi római gyakornoki programjába, ahol megismerkedett a szintén felvételt nyert Kanye Westtel is, akivel jóbarátok és alkotótársak lettek.
A program után Abloh másodmagával nyitott egy ruhaüzletet Chicagóban, de nem sokáig maradt az RSVP Galleryben, mert Kanye kinevezte egy évre rá kreatív ügynöksége, a Donda élére kreatív igazgatónak, amelynek keretében Abloh belekóstolt a zeneiparba is. 2012-ben aztán elindította az első saját cégét, a Pyrex Vision lényegében beragadt Ralph Lauren árukészleteket vásárolt fel potom pénzért, Abloh rányomtatott a darabokra ezt meg azt, és több mint tízszeres áron árulta tovább őket. Ez a kísérlet is csak egy évet élt meg, de nem adta fel. Még jó, hiszen a következő ötlet bizonyult végül az áttörésnek.
Az Off-White diadalútja
2013-ban Milánóban megalapította második saját vállalkozását, amelynek arculatát Ben Kelly brit enteriőrtervező és grafikus inspirálta. Az Off-White elejétől fogva egy magasra pozícionált streetwear márka akart lenni, „valahol a fehér és a fekete színek közt a szürkezónában”, ezért választotta ezt a furcsa márkanevet. A márkára először Párizsban figyeltek fel, aztán Kína, Japán és az USA felé is nyitottak. A márkajegyek nagyon karakteresek voltak: fekete-fehér sávozás, műanyag tagek, furcsa feliratok, anyagrátétek, ragasztószalag szerű elemek – merőben szokatlannak számítottak ezek akkoriban a ruhákon, a cipőkön és a kiegészítőkön is.
A gazdag fiataloknak viszont határozottan bejött, hogy a márka minden akart lenni, csak nem konformista. 2014-ben elindította a női vonalat is, amelyet a párizsi divathéten mutatott be, de végül is lecsúszott az LVMH díjáról. Még ebben az évben megnyitotta első üzletét Hongkongban, amelyet a tokiói, a szingapúri és a New York-i követett. Mindössze 4-5 év kellett hozzá, hogy az eladások és a vásárlók visszajelzései megdöbbentsék a piacot: ez a kis márka letaszította a Guccit a trónról, mint a világ legmenőbb brandje. Innentől pedig már mindenki vele akart dolgozni, többek közt kollaborált az IKEA-val és a Nike-val is.
Virgil Abloh az első színesbőrű tervező az egyik legmenőbb francia divatház élén
2018-ban a Louis Vuitton kinevezte Abloh-t a férfikollekciók kreatív igazgatójának, a tervező azon kevesek közé tartozott így, akik színesbőrűként irányíthattak egy patinás francia márkát. Abloh sikerre vitte a feladatot, a nemzetközi szupersztárok is megőrültek a kreációiért, a kassza szépen csilingelt az LVMH luxuskonszernnél, akik nem akarták veszni hagyni a másik aranytojást tojó tyúkot sem, így 60%-os tulajdonrészt vásároltak az Off-White-ban. Abloh-ból tehetsége mellett a jelenleg a világ leggazdagabb emberének számító Bernard Arnault csinált szupersztárt, szinte már popkulturális ikont, akit az egyik legfontosabb divatipari testület, a CFDA (Council of Fashion Designers of America) vezetőségébe is beválasztottak. A tervező számos egyéb márkával működött együtt, tervezett étkészletet az Alessinek, széket a Vitrának, puffot a Cassinának, autót a Mercedes-Maybachnak, de még vizespalackot is a Eviannak. Nem felejtette el, honnan jött, ösztöndíjprogrammal támogatta a divatiparban elhelyezkedni kívánó fekete diákokat. Sajnos azonban 2019-ben egy ritka és agresszív daganatfélét diagnosztizáltak nála, az ellene folytatott harcot 2021-ben vesztette el. Hihetetlen eredményről tesz tanúbizonyságot az, hogy nem kellett neki egy évtized se a rivaldafényben, hogy örökre beírja a nevét a divat- és a dizájntörténetbe.