Egy bútorgyártó, amely felrakta az olasz csizma sarkát a lakberendezési világtérképre: a Natuzzi

Ami Szicíliának a Dolce & Gabbana, Rómának a Valentino vagy a Fendi, az Pugliának a Natuzzi. A márka, amelyik immár több évtizede csinál ingyen reklámot a dél-olasz tartománynak. Kis családi vállalkozásnak indult, ma pedig a világ egyik leghíresebb kanapégyártója, a „szófák királya”, amely forradalmasított egy egész üzletágat.

Pasquale Natuzzi 1940-ben született a basilicatai Materában, az UNESCO-védett dél-olasz sziklavárosban, ahol például Mel Gibson Passióját vagy a legutóbbi James Bond filmet is forgatták. A második volt a hét gyermekből, apja ácsként dolgozott, édesanyja pedig egy kis élelmiszerboltot működtetett. A család később a pugliai Tarantóba költözött, bízva abban, hogy könnyebb lesz a nagyobb kikötővárosban az élet, amely elég nehézkesen alakult a II. világháború után Dél-Olaszországban. Ebben az időben a gyerekeknek is be kellett segíteniük a családnak, a kis Pasquale is így tett mind a zöldségesnél, mind apja ácsműhelyében. 15 évesen aztán egy barátja kárpitosműhelyében vállalt munkát, ahol egy életre beleszeretett a szakmába. 1959-ben önállósodott, és megnyitotta a saját műhelyét, ahol kanapékat és karosszékeket kárpitozott megrendelésre.

1962-ben aztán megfogadta apja egyik barátjának a tanácsát, és visszaköltözött a szülővárosába, kihasználva, hogy ott hiány volt mesteremberekből. Azonban rövid idő múlva a magával hozott munkatársai visszatértek Tarantóba, Pasquale pedig nem talált helyben segítséget, így felhagyott a mesterséggel és nyitott inkább egy bútorboltot. Öt évig futott ez a biznisz, majd Natuzzi visszatért régi szerelméhez, és újra bútorokat kezdett gyártani. A kis cég elkezdett növekedni, de egy rövidzárlat miatt leégett a materai üzem. Átette így a gyártást a Bari megyében található Santeramo in Colle településre. Mivel tőkéje nem volt, és bankhitelt sem kapott, így egy épülő gyárban kezdte meg a munkát, ahol még ablakok meg ajtók sem voltak, így ott kellett aludnia az üzemben, hogy ne lopják el a termékeket. De legalább a tűzeset után azonnal folytatódni tudott a gyártás, és egy héttel rá már az első szállítás is megtörtént. Ma is ez a gyár a Natuzzi-csoport székhelye.

Bejött az amerikai álom

A 80-as években a Natuzzi az amerikai piacra helyezte a hangsúlyt, ennek érdekében partneri együttműködésbe fogtak az egyik legnagyobb és legnépszerűbb országos áruházlánccal, a Macy’s-zel is. Rögtön 1981-ben megtörtént a csoda: az amerikai lakberendezési piac történetében először mindössze 999 dollárért adtak el egy vadonatúj bőrkanapét. Pasquale Natuzzi szerette volna demokratizálni a bőrkanapé műfaját, hogy ne egy olyan luxuscikként gondoljanak rá a vásárlók, amely csak a gazdagok kiváltsága. Az ötlet bejött, néhány év alatt a Natuzzit a világ egyik vezető gyártójává tette, 1993-ban bevette a Wall Streetet is, bevezették az amerikai tőzsdére a vállalatot, amely a Made in Italy trademark szimbólumává vált.

Ez a marketingsiker odahaza is megalapozta a hírnevét, Pasquale Olaszország egyik legsikeresebb vállalkozója lett, még az állami televízió, a RAI-csoport reklámértékesítési menedzsmentjében is helyet kínáltak neki. 1995-ben megkapta a Premio Leonardo – Olasz Minőség-díjat, amellyel a cég innovációját, a termékek minőségét és a nemzetközi sikert ismerték el. A 90-es évek a „kanapék királyává” tették a vállalkozót, ennek szimbóluma a cég új amerikai főhadiszállása lett High Pointban, a hajó formájú székház Amerika meghódítását szimbolizálja (utalva ezzel a felfedező, szintén olasz Kolumbuszra).