Interjú Pécsi Balázzsal, a Lakáskultúra magazin enteriőrstylistjával, produkciós munkatársával
TÖLTSD LE KUPONFÜZETÜNKET!
Először is felmerül a kérdés, hogy miben különbözik az enteriőrstyling a lakberendezéstől?
Természetesen olykor engem is megtalálnak azzal, hogy legalább csak pár tippet adjak, miként kellene hozzáfogni egy lakás átalakításához, ilyenkor pedig mindig a következő hasonlattal szoktam szemléltetni a kérés képtelenségét. Képzeljük el, hogy ebben a regiszterben a belsőépítész olyan, mint a szájsebész, a lakberendező mint a fogorvos, az enteriőrstylist mint a fogszabályozó orvos, a dekoratőr pedig mint a fogfehérítő asszisztens. Ugye azt sem kívánnánk, hogy utóbbi kettő gyökérkezeljen minket? Bár olykor persze van átfedés e részterületek és művelőik között, de alapvetően azért ezen elnevezések nem szinonimái egymásnak, teljesen másképp kell gondolkodni vagy nekiugrani egy feladatnak (arról már nem is szólva, hogy bölcsész végzettséggel én például egy alaprajzot vagy egy kapcsolási tervet meg sem tudnék rajzolni). Sőt, e szakemberek más-más állapotában, akár kifejezetten specifikusan foglalkoznak egy adott ingatlannal! Az enteriőrstyling leginkább valamilyen produkcióhoz kapcsolódik, legyen az egy film, videoklip vagy reklám leforgatása vagy egy magazinanyag, katalógus vagy hirdetés befotózása, bazároldalak megszerkesztése. Ez egy alkalmazott művészeti ág, mi annak tudatában dekorálunk tovább egy már kialakított és berendezett enteriőrt, hogy az az „anyag” pontosan milyen célcsoportnak készül, hol és mikor fog megjelenni. Igazából nem különbözünk így a divatstylistoktól, maximum annyiban, hogy mi lakásokat öltöztetünk fel virágokkal, textíliákkal és kiegészítőkkel egy pontos brief mentén. Akár egy adott élethelyzetre, eladásra is, de az meg már a home staging műfaja, hogy még egy új kategóriát is bedobjak.
Hogyan fogsz hozzá egy munkához, miként áll végül is össze egy lakásbemutató riport tinálatok?
Először is a legfontosabb, hogy mit szeretnénk azzal az anyaggal üzenni: ha a lakberendezés egy részt pszichológia, akkor az enteriőrstyling pedig félig-meddig kommunikációtudomány. Először is kitaláljuk a fotózás koncepcióját, a becsempészni vágyott színeket és elemeket a kollégákkal együtt, majd nyakamba veszem a várost, hogy megnézzem, ebből mi a realitás, melyik üzletből mit tudok összevadászni, hogy megvalósulhasson mindaz, amit a szerkesztőségben, az íróasztal mögött megálmodtunk. Alapvetően ez kissé olyan, mint egy jó nagy shoppingkörút - amióta ezzel foglalkozom, lényegesen kevesebbet is vásárolok egyébként, hiszen a „szerzés örömét” pénzköltés hiányában is megélem, még ha csak kölcsön, két napig is vannak a birtokomban a termékek -, annyi különbséggel, hogy ez egy precízen megtervezett munkafázis. Komoly logisztika áll mögötte, hiszen egy nagyobb lakás esetében akár 7-8 üzletet is végiglátogatok egy nap folyamán, egészen addig, amíg nincs meg minden, ami kellhet majd az 1-2 napos fotózáson. Mivel sokszor vidéki helyszínen dolgozunk, nincs arra lehetőség, hogy hiba csússzon a gépezetbe, sok szempontra kell ügyelni (a termékek sérülésének kockázatára, mit hova pakolunk majd az autóban, stb.). Nem nagyon viszek el így az üzletekből olyan tárgyat, amelynek abban a pillanatban nem látom a helyét.
Mi a fontosabb ennél a szakmánál, hogy valakinek eredendően jó ízlése legyen, vagy a stílusok, trendek ismerete?
Mivel az orvosok eddig még nem lokalizálták a „jó ízlés” génjét, ezért én inkább az élethosszig tartó tanulásban hiszek, hogy örökösen figyeljünk, hiszen mindenből, ami körülvesz minket, inspirációt nyerhetünk. Legyen az egy divatüzlet kirakata, egy szelet sütemény, vagy akár egy plakát tipográfiája, egy könyv tördelése, mindenből egy új ötlet születhet – személy szerint engem az utazások, Budapest és a boldog békeidők idealizált hangulata vagy a filmek inspirálnak leginkább. A munkaidőm mellett jelentős részt emészt fel az életemből például a külföldi magazinok lapozgatása, hogy folyamatosan képezzem magam, hol mi számít ma menőnek, mik az új irányzatok, mi van a levegőben. Az ízlés tapasztalással fejleszthető, hogy milyen tárgyakat választunk magunk köré, mit viselünk, vagy mit szeretünk enni, pusztán annak a lenyomata, hogy milyen impulzusok értek bennünket korábban, amelyek ezt így alakították. Ezen pedig lehet változtatni! Mi a Lakáskultúránál és a megújult Lakáskultúra Online felületén pont arra törekszünk, hogy segítsünk eligazodni az ízlés egy mezsgyéjén: a lakberendezés stílusai közt. A mai embernek sokkal nehezebb ízlésesen berendezni az otthonát, mint mondjuk a 300 évvel ezelőtt élt felmenőinknek, akiket egyetlen uralkodó korstílus vett körül, mindenki egyértelműen tudta, hogy nagyjából mi számít szépnek és csúnyának. Ma ezzel szemben stíluspluralizmusban élünk, sok tiszavirág életű trend versenyzik egymással a figyelmünkért és a pénztárcánkért, ezek közül némelyikhez (pl. az eklektikus stílushoz) biztos kéz és ízlés szükségeltetik.
A munkádból adódóan feltehetően sok otthonban megfordulsz, mi szerinted a legnagyobb fiaskó, amit az ember elkövethet dekorszempontból?
Amikor a lakás adottságain szeretnénk erőszakot tenni. Értem ez alatt, hogy hiába tetszik a klasszikus nagypolgári stílus, sajnos tudomásul kell venni, hogy mondjuk egy Bauhaus épület másfél szobás, 3 méteres belmagasságú lakásába nem passzol a gipszstukkó és a kristálycsillár, mert nem erre lett kitalálva. A blogokat nézegetve álmodozhatunk például egy manzárdlakás vagy tetőteraszos otthon berendezéséről, mivel a közép-európai építészetre egyik lakástípus sem jellemző, így ez csak a kevesek kiváltsága marad. Mi a Lakáskultúránál nagy hangsúlyt fektetünk a hazai realitásokra, a bemutatott lakásokat pedig bazár-összeállításokkal támogatjuk, segítve ezzel az olvasót, hogyan lehet neki is valami hasonló otthona, mit hol tud ehhez jó áron és jó minőségben beszerezni, és tájékoztatjuk arról is, hogy mik a legfrissebb újdonságok, a kollekciók slágerdarabjai itthon.
Mit szeretsz a legjobban a munkádban?
Talán egy valamit ki sem tudnék emelni, hiszen amellett, hogy egy roppant kreatív alkotómunkáról van szó, olyan aspektusai is vannak, amelyek inkább személyesen adnak többet. Értem ez alatt, hogy sok emberrel ismerkedhetek meg általa, nem egy barátságot köszönhetek neki, szép emlékeket, amelyek mindig velem maradnak majd. Remek érzés, amikor a lakástulajdonosnak annyira tetszik a styling, hogy azt mondja, hagyjunk mindent ott, inkább kifizeti az üzletnek az árát. Az extra kardióról már nem is szólva, amikor egy lift nélküli ház harmadik emeletére kell felhordania a stábnak a sokzacskónyi kiegészítőt és kisbútort, ilyenkor mindig megnyugszik a lelkiismeretem, ha a hosszúra nyúlt munkanap után már nincs kedvem edzeni menni (nevet).
Vissza