2021-ben egy új blogcikk sorozatot indított útjára a MaxCity Lakberendezési Bevásárlóközpont: minden hónapban kiemelünk egy világhírű dizájnert, akit igyekszünk minél alaposabban megismertetni az érdeklődőkkel. A 70 éves finn designcég, a Marimekko, a modern amerikai glamúr félistene Jonathan Adler, a szürrealista dekoráció atyja, Piero Fornasetti, az olasz dizájnfenomén Patricia Urquiola és a sztárépítész Lord Norman Foster után most következzen:
 

A magyar formatervezőnő, aki Amerikában lett sztár: Eva Zeisel

Szerző: Pécsi Balázs/The Gentleman's Review magazin

Sok külföldre szakadt, majd ott befutott és karriert csinált magyar művész nevét soha nem ismeri meg a hazai átlagember. Zeisel Évával nem így történt. Bár nem itthon alkotott, és a megrendelői köre sem volt éppenséggel ismert egykori honfitársai körében, a letisztult dizájnok mégis utat találtak a vásárlók szívéhez.



A Striker Éva Amália néven 1906-ban Budapesten született művésznő mellé az égiek is odaálltak: nemcsak tehetséget és kitartást, de bizony szép hosszú életet is adva neki. Ebben a 105 esztendőben persze nemcsak az alkotás jutott osztályrészéül, de bizony az osztály nélküli társadalomtól is megkapta a magáét a moszkvai börtönbüntetés formájában, ami végül is nyugatra űzte. A tengerentúlon pedig - talán bátran kimondhatjuk - bejött számára az amerikai álom, hiszen a legnagyobb cégek kérték fel közös munkára.



Főként kerámiáival szerzett magának hírnevet, amelyet szerényen csak úgy kommentált, hogy ő maga nem több, mint „hasznos dolgok alkotója”. (Még ha munkái ennél jóval komplexebbek is voltak, nem csupán a külcsín számított ugyanis, hanem gondolatiság is volt mind mögött: jobbára a természeti világ és az emberi kapcsolatok összefüggéseinek absztrakt megjelenítéseinek tekinthetjük őket.) De hogyan is kezdődött ez a sikersztori?


 

Eva Zeisel, mint Sztálin merénylője?

A kis Éva Budán, az Istenhegyi úton nőtt fel, majd a Képzőművészeti Főiskolára nyert felvételt, ahol a híres festő, Vaszary János tanítványa lett. Eredetileg ugyanis festőművésznek készült, később azonban meggondolta magát, és egy praktikusabb szakmát választott: egy népi fazekasmestertől sajátította el a mesterség alapjait, majd 1925-ben otthagyta az akadémiát, hogy beálljon inasnak a fazekascéhbe. Hogy érezzük a döntés nem mindennapiságát, ő volt az első magyar nő, aki professzionális szinten, hivatalos keretek közt dolgozott, s így jelentkezni tudott a német kerámiakészítőkhöz, hogy továbbképezze magát.



A fiatal művészt 1928-ban szerződteti tervezőként a Fekete-erdőnél található Schramberger Majolikafabrik, ahol a weimari iskola, később a dessaui Bauhaus stílusában kreál többek közt geometrikus teáskészleteket, vázákat és tintatartókat. Négy év múlva csatlakozott a Szovjetunióban szabadalmi ügyvivőként dolgozó bátyjához, bár ekkor még nyilván legvadabb álmaiban sem gondolta volna, milyen sokra viszi majd itt. Az első három évben ukrajnai gyárakat ellenőrzött, illetve a Lomonoszov-kerámiagyárnak dolgozott, 1935-ben azonban kinevezték a szovjet kerámiaipar művészeti igazgatójának.



Persze, magasról lehet jó nagyot esni! Mindössze egy év után megvádolták, hogy ő is részt vett a Sztálin elleni merényletkísérletben, 16 hónapot töltött így el a börtönben – ebből egy évet magánzárkában. Végül felmentették, de biztos, ami biztos, kiutasították az országból. Bécsben ismerkedett meg férjével, a jogtudóssal, statisztikussal, később a chicagói egyetem professzorával, Hans Zeisellel, akivel a nácik elől először Londonba költöztek, majd mindössze 64 dollárral a zsebükben nekivágtak New Yorknak. 


 

Az amerikai kerámiaistennő

Az immár Eva Zeiselként működő tervező karrierje szépen ívelt fölfelé az új hazájában: tervezett készletet a Rosenthalnak (és más cégeknek is), ő tartotta az első formatervezési kurzusokat a városban, illetve rendezte meg a MoMA-ban az első tárlatot, ahol női alkotók állítottak ki. Házassága azonban nem prosperált ennyire jól. A veszekedések állandóak lettek, férjével nem igazán találták a közös hangot. Közel 20 év szünet következett, a 60-as és a 70-es években nem tervezett szinte semmit, a 80-as években viszont fürdött a sikerben, számtalan nagy eladást produkáló dizájn fűződik a nevéhez különböző márkáknál, a neves Crate&Barrel máig legkelendőbb étkészletét is ő jegyzi.

Időközben saját brandet is alapított, a máig is működő Eva Zeisel Originals már bútorokat is kínált a vásárlóknak. Az emberi test hajlatait idéző íves, organikus dizájnok közül sok moduláris is volt, ráérzett a korszak praktikum iránti vágyára. (“Sosem készítek szögletes dolgokat. Én inkább a kerek dolgokat szeretem — azok jobban illenek a személyiségemhez…még a kezem között a levegő is kerek” – vallotta.) Munkái számos múzeum gyűjteményében szerepelnek, többek közt a new yorki MoMA és Metropolitan Museum mellett a londoni British és Victoria&Albert múzeumokéban is. 1988-ban a budapesti Iparművészeti Múzeum is életmű kiállítással tisztelgett a világ leghíresebb magyar keramikusművészének munkássága előtt. 


 

Vissza