2021-ben egy új blogcikk sorozatot indított útjára a MaxCity Lakberendezési Bevásárlóközpont: minden hónapban kiemelünk egy világhírű dizájnert, akit igyekszünk minél alaposabban megismertetni az érdeklődőkkel. A 70 éves finn designcég, a Marimekko, a modern amerikai glamúr félistene Jonathan Adler, a szürrealista dekoráció atyja, Piero Fornasetti , az olasz dizájnfenomén Patricia Urquiola és a magyar formatervezőnő Eva Zeisel után most következzen:
 

A szokatlan formák szerelmese: Ron Arad

Szerző: Pécsi Balázs/The Gentleman's Review magazin

Dizájner, építész vagy tanár? Talán ő maga sem tudná megmondani, melyik is leginkább. Az izraeli származású művész bármibe is fog, azt ki szeretné maxolni, ez egyértelműen látszik. Nincs megszokott séma, nincs biztos vonalvezetés, munkái meghökkentők és sosem egyértelműen hozzá köthetők. Nincs egy egységes Ron Arad stílus, mégis, imádja őt a világ, legyen szó lakberendezési vagy divatmárkákról, netán állami megbízásokról. 

1951-ben született Tel-Avivban, egyetemre azonban Jeruzsálemben járt. Miután 1973-ban lediplomázott a Bezalel Művészeti és Dizájnakadémián, Londonba költözött, ahol az Építészeti Egyesület iskolájának óráit látogatta öt éven keresztül. Rá pár évre, hogy itt végzett, másodmagával megalapította a One-Off produkciós és dizájnstúdiót, amiből aztán – fokozódó ismertségéből táplálkozva – a Ron Arad Associates lett 1989-ben, s amely mellé 2008-ban partnereivel együtt létrehozták a Ron Arad Architectset: az építészeti projektekért felelős céget.

A londoni vállalkozások mellett van egy olasz cégük is: 1994-ben a Comói-tó partján jegyezték be a Ron Arad Studiót. A sikeres szakmai pályafutás mellett oktatói karrierje is szárnyalt: 1994-97 közt a bécsi dizájnfőiskola professzora, 1997-2009 közt tanszékvezető egyetemi tanár a londoni Royal College of Artban (jelenleg professor emeritus). 2013-ban a Brit Királyi Művészeti Akadémia akadémikusává választották, a tel-avivi egyetem pedig tiszteletbeli doktorává avatta.

A díjak sem kerülték el ezen idő alatt, 2002-ben Királyi Ipari Formatervező titulust kapott, 2011-ben pedig a londoni dizájnhéttől vett át életműdíjat. Dizájnmunkái közgyűjteményekben is megtekinthetők, tart belőlük a new yorki Metropolitan Museum és a londoni Victoria&Albert Museum is, a nagy sikerű No Discipline utazó kiállításának Párizsban a Pompidou Központ, New Yorkban a MoMa adott otthont. 

Kartelltől a Kenzóig

A tervező neve relatív ismertségre főként a brandekkel való együttműködések okán tett szert. A 80-as évek poszt-punk nihilizmusában az egy Land Rover ülésből átalakított Rover szék megalapozta a hírnevét, felkapták, 1989-ben az amorf Big Easy fotel tovább lendített rajta – ez utóbbi ma is forgalomban van a Moroso kínálatában. A nyolcvanas évek végétől a legismertebb brandeknek alkotott: Kartell, Vitra, Alessi, Cappellini, Driade, Cassina, Magis, Roca, hogy csak párat mondjunk, de tervezett különleges LED-feliratos csillárt a Swarovskinak avagy evőeszközkészletet a közismert WMF-nek.

De nemcsak a lakberendezési luxusmárkák találták meg, hisz dolgozott többek közt az Adidasnak, a Nestlének, a Fiatnak, a Samsungnak, az LG-nek, a Bombay Sapphire-nek, a Hennessynek, a Runairt-nak, a Kenzónak, az Illynek vagy a Le Cocq Sportifnek is. Ezek a márkák nem csak a hírnevét öregbítették, de demokratizálták a művészetét is, lévén bárki számára elérhetővé vált egy kávéskészlet vagy egy pezsgősvödör. 

Ron Arad, az építész

A tervező kis- és nagyléptékben is jól funkcionál, a köztéri szobroknál azonban fontosabb munkák az épületek természetesen. Ezekből van egy pár: magánházak, irodaépületek, szállodák, holokauszt emlékközpontok – a teljesség igénye nélkül.  Talán leglátványosabb formatervei e téren a tel-avivi ToHa irodaépületeknek megálmodottak: a robosztus, aszimmetrikus tömbök olyan üvegpaloták, amelyeknek nincs párjuk a maguk nemében.



A szintén Izraelben található Holon Design Museum vörösesen hullámzó és örvénylő tömbje is iskolapéldája annak, hogy az építész milyen bátran nyúl a forma és funkció kapcsolatához. Belősépítészeti munkái közül az egyik legérdekesebb a washingtoni Watergate Hotel lobbyja, ahol a válaszfalak anyaga lényegében whiskeys üvegek sokasága. Bár a mester idén elmúlt 70 éves, az egészen biztos, hogy nem ez a munkája legfurcsább dolog, amit még valaha látunk tőle. 

Vissza