2021-ben egy új blogcikk sorozatot indított útjára a MaxCity Lakberendezési Bevásárlóközpont: minden hónapban kiemelünk egy világhírű dizájnert, akit igyekszünk minél alaposabban megismertetni az érdeklődőkkel. A 70 éves finn designcég, a Marimekko, a modern amerikai glamúr félistene Jonathan Adler, a szürrealista dekoráció atyja, Piero Fornasetti , az olasz dizájnfenomén Patricia Urquiola, a magyar formatervezőnő Eva Zeisel, valamint a szokatlan formák szerelmese, Ron Arad és a műanyagok géniusza Eero Aarnio után most következzen:

A szupertehetséges, ámde különc srác a szomszédból: Ora-Ito

Szerző: Pécsi Balázs/The Gentleman's Review magazin

Futurisztikus vonalvezetés, egyszerűnek tűnő, mégis bonyolult szerkezetek, amelyeken akár több évet is képes dolgozni; a már nevében is picit fura Ora-Ito szinte mindent tervezett már a mobiltelefontól a sminkkészleten át a konceptautóig, mégis olyan lazasággal áll hozzá a világhoz, mintha tegnap kezdte volna a műfajt. Persze, ez a kísérletezőkedv a leginkább szerethető is benne, és valószínűleg annak a legfőbb akadálya is egyúttal, hogy a tömegek számára sajnos ennyi híres brand után sem mond semmit a neve.



Már az sem szokványos, hogy milyen utat választott az érvényesüléshez. Manapság, az NFT-k világában talán fel sem kapnánk rá a fejünket, de 1997-ben merész húzás volt olyan tárgyakat kreálni a virtuális térben, amelyek nemhogy nem léteznek, de nem is volt igény rájuk azoktól a márkáktól, amelyek produktumainak szemlátomást tűnnek. Talán nem bántó megjegyezni, mert tény, hogy a tervező híres brandek hátán kapaszkodott fel, méghozzá kéretlenül.


Tervezett military stílusú, füles laptopot az Apple-nek, futurisztikus hátizsákot a Louis Vuittonnak vagy épp parfümöt az Adidasnak. De a Vitra híres Eames foteljének parafrázisa is belefért a kamuzásba, mint edzőcipő a Nike-nak. A sajtó felkapta az ötletet, a tervezőt pedig elözönlötték a megkeresések, rengetegen szerettek volna venni egyet a nem létező termékekből. Szokatlan módon a cégek nem, hogy nem citálták bíróság elé eme gerillamarketingért, hanem készek voltak vele a jövőben együttműködni.

Ora-Ito, aki bonyolulttá tette az egyszerűséget

A nagy publicitásnak köszönhetően a megrendelések mennyisége hamar megengedte, hogy megnyissa a saját stúdióját. A francia dizájner kapva kapott az alkalmakon, és mindenbe bele-belekóstolt: épületek, táskák, parfümök, lemezborítók és járművek is kötődnek a nevéhez. Ami közös bennük az a futurisztikus megközelítésmód, hogy szinte minden tárgya egy sci-fi filmbe kívánkozik. (Nem csoda, hiszen kedvenc filmjei a 2001: Űrodüsszeia és a Csillagok háborúja.)



Az ergonomikus vonalvezetés, a letisztult formák kifejezetten fiatalosnak és modernnek hatottak az erős mezőnyben is. A technológiai újítások szerepét se becsüljük le a munkáiban, alkotói hitvallása pedig egy műszóban ölt testet: a simplexity a komplexitás és az egyszerűség közötti kapcsolatot állítja fókuszba. Azaz a tervező célja a lehető legtökéletesebb forma létrehozása, s bár az alakuló tárgyat megszabadítja a sallangoktól, mégis egy összetett rendszer jelenik meg – csak épp minimalista formában. Kicsit elvont ez a dizájnfilozófia, belátjuk, azonban működik. Bárkivel is állt szóba, a közös munka eredményét elkapkodták a vásárlók, belőle ikont csináltak – nem hiába a reklámarca jelenleg a Vacheron Constantin luxusóramárkának is. 

Aki mindent is tervez

Az 1977-es születésű Ito Morabito (ez az igazi neve) már ilyen fiatalon is olyan megbízói körrel rendelkezik, amelyet sok idősebb pályatárs is megirigyelhet. Ő jegyzi a Guerlain Idylle nevű illatának kecses parfümösüvegét is, de készített konyhai termékcsaládot a Gorenjének, illetve evőeszköz szette a Christofle-nek is. Sőt, még biciklit és villamost is! Az organikus techno-futurizmus azonban még a mai napig is egy szignifikáns trend a dizájnban, sok tervezőt megihlet ez az esztétika, így tárgyaira nem tudjuk azt mondani, hogy karakteresen hozzá köthetők – még ha önmagukban mind átgondolt és menő darabok.

Vissza