Aki színekből épít dizájnt: Karim Rashid

DESIGN HISTÓRIA

A Time magazin a Műanyag Hercegének nevezte, aki a „legismertebb formatervező egész Amerikában”. Amellett viszont, hogy milyen hangzatos, talán picit lekicsinylő is ez a titulus. Hiszen a félig brit, félig egyiptomi származású dizájner nemcsak bútor- vagy tárgytervező, hanem építész, lakberendező, csomagolás- és arculattervező is egyben, és köszöni szépen, mindben brillírozik. Közel 3000 tárgy köthető már a nevéhez, amelyekkel többszáz díjat nyert már el, így szinte nincs is olyan terület, ahol ne próbálta volna ki magát. 



Rashid 1960-ban született Kairóban, nem épp a legjobb körülmények között. Nyakára ugyanis rátekeredett a köldökzsinór, ennek eredményeként fejlődési nehézségekkel küzdött – pl. egészen négyéves koráig nem is beszélt. De korán elkezdte viszont érdekelni a rajzolás, ami mondjuk egyáltalán nem volt furcsa a családjában: apja absztrakt festő volt, bátyjából, Haniból később híres építész vált, míg nővére, Soraya zenész és festőművész lett. A család Karim ötéves korában a kanadai Ontario államba költözött, a tervező alsóbb iskoláit így Torontóban végezte – a ballagásra rózsaszín szaténból varrt magának öltönyt. Alapdiplomáját az ottawai Carleton Egyetemen vette át ipari formatervezésből, tovább pedig a nápolyi II. Frigyes Egyetemen tanult, ahol Ettore Sottsas volt rá a legnagyobb hatással a tanárai közül. (Nem véletlen így, hogy a 2004-ben átadott, művészi kialakítású megállóiról híres nápolyi metró egyetem téri megállójának és a hozzá tartozó aluljárónak a megtervezésére épp Rashidot kérték fel.)


 

 A fenegyerek, akit mindenki akar

Mesterdiplomája kézhezvételével Milánóba költözött, ahol egy tervezőirodánál helyezkedett el. Ez csupán egy évig tarott, majd hazaköltözött Kanadába, ahol további hét évig volt alkalmazott. 1991-ben kezdte el a saját szárnyait is próbálgatni, többedmagával két tervezőstúdiót is létrehozott, de végül 1993-ban New Yorkba ment, ahol végre a saját neve alatt dolgozott. Ez jó döntés volt, hiszen a világ egyik legfontosabb városában voltak a nagy megbízók, akiknek bejöttek a minimalista, íves darabok, amiket ez a tetovált, festett körmű, jobbára csak fehérben és a rózsaszín árnyalataiban járó srác kitalált. A közel három évtized alatt olyan ügyfelei voltak, mint a Giorgio Armani (üzletbelső), a Kenzo (parfümös üveg), a Prada (beauty termékek csomagolásai), a Veuve Clicquot (pezsgősvödör és fotel), a BoConcept, az Alessi, az Artemide, a Swarovski, a Bombay Sapphire, a Samsung, az Audi vagy a Bonaldo. Jelenleg ott tartunk, hogy 20 munkája képezi állandó kollekciók részét, illetve ikonikus darabjai a közgyűjteményekben (pl. MoMA, Pompidou Központ, stb.) is megtalálták a helyüket. Rashid a bútorok és a tárgyak mellett tervez magán- és társasházakat (belsőkkel természetesen), éttermeket, kávézókat és hoteleket is - némely hotelláncoknak több egységét is ő jegyzi, ami azért ritkaságszámba megy. 


 

Karim Rashid, a dizájner, aki a földi halandóknak is tervez

Nagyon fontosnak tartja, hogy a dizájn minél több emberhez eljusson, így zömében egyébként nem is luxusmárkáknak tervez. Nagy veszélynek tartja, ha valami pusztán csak szép, de nem tartós, avagy praktikus. Meglátása szerint egy szép, de használhatatlan tárgy olyan komoly bizalmi károkat képes okozni a vásárlókban, hogy már tartani fognak legközelebb a dizájnosabb termékektől. Fontosnak tartja a tervezés során a pszichés szempontokat is, élénk színeivel, vidám mintáival pont ezért is törekszik arra, hogy az összkép pozitív attitűddel bírjon, feltöltse energiával a használóját. Stílusát sokszor úgy definiálják, hogy „érzéki minimalizmus”. Fontos neki a mid-century modern irányzat, de nagyon rezonál a kortárs trendekre is, és nem veti meg a futurisztikus elemeket sem. 
Érdekesség még vele kapcsolatban, hogy mivel második felesége szerb, így a szomszédunkban, Belgrádban is sokszor szokott időzni.