A formatervező, aki vonzódik a sci-fihez: Ross Lovegrove

DESIGN HISTÓRIA

Szerző: Pécsi Balázs / The Gentleman's Review magazin

A brit dizájnert lelki szemeink előtt valahogy úgy képzeljük el, mint aki gyorsan kiráz pár eladható ötletet a kisujjából a világcégek alkotta megrendelői körének a rimánkodására, csakhogy végre ismét visszahuppanhasson az alkotói magányába, ahol világmegváltó ideákon töri a fejét, és virradatig ontja magából a skicceket, mit is lehetne kezdeni a napenergiával vagy a szénszállal, ami nemcsak, hogy szuperül néz ki, de környezetbarát is. Egy valami azonban biztos, mégpedig, hogy Ross Lovegrove legfontosabb inspirációs forrása a jövő. Ahogy ő maga képzeli. 


A karrierje igazából elég simán indult, és meg volt a potenciál, hogy az a fajta sztártervező váljék belőle, ami lett Karim Rashidból vagy Tom Dixonból. Ross Lovegrove legújabb termékéért mégsem tülekednek a sznobok, nincs körülötte hype, multibrand üzletek nem szerveznek a tiszteletére partikat a legújabb kollaborációja apropóján. Nyilván ehhez kell egy sztárattitűd is, és valószínűleg ez belőle az ehhez szükséges mennyiségben hiányzik. A tehetség viszont megvan, és sok céget mondjuk csak ez érdekelt. 



1958-ban született Cardiffban, majd diplomáit a Manchesteri Politechnikumban és a londoni Royal College of Artban szerezte ipari formatervezésből. 1983-as végzése után az NSZK-ba költözött, ahol a Frog Design nevű cégnél vett részt különféle projektekben, például tervezett walkmant a Sonynak vagy számítógép házat az Apple-nek. Innen Párizsba költözött, hogy a Knoll Internationalnél legyen tervező és tanácsadó. Aztán tovább Nimes-be, ahol az Atelier de Nimes csoportosulásban dolgozott többek közt Jean Nouvellel és Philippe Starckkal olyan ügyfeleknek, mint a Cacharel, az Hermés vagy a Louis Vuitton.

Ez mindössze három év leforgása alatt zajlott, ugyanis 1986-ban már ismét Londonban találja magát, ahol immár szabadúszóként, illetve a saját cége égisze alatt vállal felkéréseket. A Lovegrove Research olyan brandekkel működött együtt, mint az Airbus, a Kartell, a Cappellini, a Moroso, a Driade, a Peugeot, a Motorola, az LVMH vagy az Artemide.


 

Parfümtől a dínócsontvázig

A sikeres életpálya abban is megmutatkozik, hogy szinte nincs is olyan iparág, amelybe ne kóstolt volna bele legalább egy tervvel. Kreált parfümösüveget a Giorgio Armaninak és Narciso Rodrigueznek, karórát a TAGHeuernek és az Issey Miyakének, egy milánói kiállításra komplett dínócsontvázakat installált. Talán kevés általános formatervezőt érdekelt ennyire az utazás, mint ő. Tervezett székeket a Lufthansának és a Japan Airlinesnak is, a később tárgyalt napelemes próbálkozásai mellett. Mindezt persze, honorálták is.

Nemcsak anyagilag, hanem egy szekérderéknyi díjjal is. Közel 20 rangos kitűntetése van, díjazta az ELLE Decoration, a Wallpaper, az iD és a VOGUE magazin is, de hazavihetett már egy RedDot-ot is. Munkáit bemutatták már a new yorki MoMA-ban és Guggenheim Múzeumban vagy a párizsi Pompidou Központban is – sok egyéb hely mellett. 

Ross Lovegrove, a napenergia és a szénszál szerelmese

Talán nem túlzás Leonardo da Vincihez hasonlítani, ha tudjuk, hány ötlete is hever az asztalfiókban – persze, ez képletes, hiszen a vázlatokat a plénum is ismeri. Ezek egyike sem kanapé vagy fazék, hanem mind olyan vízionárius elképzelés, amelynek megvalósítása kissé tőkeigényesebb, ebből fakadóan is roppant valószínű, hogy a monitorról sosem fognak majd leszállni és háromdimenzióssá válni.

Nagyon foglalkoztatja, hogy a napelemet és ezáltal a napenergiát hogyan lehetne bevetni a közlekedésben és az épületek terén, de szívesen kísérletezett a szénszállal is, amikor az nagyon menő, új alapanyagnak számított. A világ legkönnyebb bőröndjét például ő jegyzi, amit a Globe Trotter felkérésére kreált. De említhetnénk itt a biciklijét is, amelyben szépen testet ölt az ars poeticája, miszerint neki az a fő feladata, hogy kitalálja, a természetet és a technológiát miképp lehet szimbiózisba hozni. 

Vissza