​A pöttyök királynője: Yayoi Kusama

DESIGN HISTÓRIA

Szerző: Pécsi Balázs / The Gentleman's Review magazin

Tűzpiros haj és rúzs, (sokszor) pöttyös ruha, morcos arckifejezés: ha jártasak vagyunk a kortárs artszcénában, már rögtön tudjuk, hogy a híres japán képzőművésznőről, dizájnerről van szó. Yayoi Kusama (magyarul Kuszama Jajoi) munkái talán nem a legfilozofikusabb síkon mozognak (legalábbis első blikkre), inkább csak dekoratívak az átlagszemlélő számára, de ami a legfontosabb: a legtöbb esetben szívet melengetők, és úgy érzi az ember, hogy egy mesevilágba csöppent általuk. Abból is a pszichedelikusabb fajtába.

A művésznő karakteres, egyedi stílusát immár világcégek is piedesztálra emelik, ez pedig napjaink egyik legdivatosabb, legfelkapottabb alkotójává tette. Kifejezetten megsüvegelendő, hogy ezt egy olyan alapmotívum segítségével érte el, amilyen a pötty.



Az 1929-ben Macumotóban született Kusama életútjában különlegesen érdekes, hogy egyébként klasszikus japán festészetből (az úgynevezett nihonga stílusból) diplomázott a Kiotói Művészeti Egyetemen. Anyja ebben a karrierútban mondjuk nem nagyon bízott, így csak azzal a feltétellel engedte tanulni, hogy közben elsajátítja a tradicionális japán etikettet is, amit egy jó feleségnek illik tudnia.



Tegyük hozzá azonban, hogy már tízéves korában is előszeretettel festett pöttyöket – amolyan terápia gyanánt. Nem volt ugyanis boldog gyerekkora, több fóbia is gyötörte: a fallikus tárgyaktól, a szexualitástól és az evéstől való félelem mellett hallucinációk is gyötörték. Ilyenkor mindenhol pont- és hálómintákat látott, amelyek mintha összenyomták és a létezését veszélyeztették volna. Később pszichiátriai kezelés alatt is állt, amit ő maga mindig fel is vállalt. (Lelkivilágának nyilván a II. világháború sem tett éppen jót, 12 évesen már egy ejtőernyőgyárban kellett dolgoznia.)

Az egyetemi évek alatt kilenc kiállítása volt, ebből hat egyéni – bár ezeket a munkáit nem igazán ismerjük, lévén a legtöbbet megsemmisítette, mielőtt egy rövid seatlle-i tartózkodás után New Yorkba költözött volna. Bár Japánban már ismerték a nevét, a művészvilág nem fogadta be, ezért is döntött a költözés mellett. A repülőjegy árát a szülei állták egy feltétellel: hogy soha többé nem megy haza. 

Nagy Alma, nagy pöttyök, nagy sikerek

A „lehetőségek országában” nem úgy indultak a dolgok, ahogy várta. Galériáról galériára járt, de alig akart valaki szóba állni vele, képeit maximum potom pénzért tudta eladni. Anyagilag nem volt könnyű helyzetben, így betegsége is súlyosbodott, ismét pszichiátriai kezelésre szorult. A sikertelensége okán az 1960-as évek közepétől a fotó felé fordult, úgy gondolta ugyanis, hogy ezzel népszerűbbé tehetné az alkotásait. A híresebb fotós ismerőseinek gyakran maga állt modellt teátrális pózokban – akár meztelenül, mindössze festett pöttyökkel a testén.

Ezek vezettek aztán el a happeningekhez, performanszokhoz, amelyekről megismerte a város, de az anyai nevelés is jól jött: sokszor jelent meg hagyományos japán kimonóban is, amit imádott a média. Az áttörés sikerült, az avantgárd és a pop-art egyik központi alakjává vált, olyanokat inspirált, mint Andy Warhol vagy Claes Oldenburg.

A nemzetközi siker 1966-ban érkezett el a Narcissus Garden című happeninggel, amely egy válaszreakció volt tőle arra, hogy munkáit nem válogatták be a Velencei Biennáléra. A kiállítótér elé kirakott 1500 db tükörgolyóból a járókelők is vásárolhattak, miközben arany színű kimonóban osztogatta magáról a szórólapot. Több sikeres perfomansz követte ezt, a művészet kiárusítása elleni tiltakozását.

Megérintette a hippi mozgalom is, az anarchia, a pacifizmus és a nudizmus – nem csoda hát, hogy meztelen emberekre festett pöttyöket. Ennek ellenére divatmárkája (Kusama Fashions) és magazinja (Kusama’s Orgy) nem volt sikeres, ezt követően 1973-ban visszatért Japánba.

 

Yayoi Kusama, a legdrágább kortárs női képzőművész

Hazaérkezése után idegszanatóriumba vonult, és a mai napig is itt él, itt dolgozik, immár 92 évesen. A ’80-as években több kiállítása is volt Japánban, amelyek Európában is ismertté tették. ’93-ban bemutatott végre a Velencei Biennálén, míg 2006-ban elnyerte a „művészeti Nobel-díjnak” is nevezett Praemium Imperialét. Előszerettettel dolgoznak vele a cégek is, így az LVMH, akiknek tervezett már ruha- és kiegészítőkollekciót (Louis Vuitton), illetve limitált pezsgősüveget (Veuve Clicquot).

Volt kiállítása a Fondation Louis Vuittonban is Párizsban, jelenleg pedig a Tate Modernben van Londonban – de erre már nincs jegy, hónapokra előre eladták az összeset. Így földi halandóként, aki nem tud nagyon-nagyon mélyen belenyúlni a zsebébe egy műalkotás megvásárlásához, már csak egy esélyünk maradt: a londoni Rosewood luxushotelben kipróbálni a Kusama Afternoon Tea-t, amelyet a jellegzetes stílusa inspirált. 

Vissza