2021-ben egy új blogcikk sorozatot indított útjára a MaxCity Lakberendezési Bevásárlóközpont: minden hónapban kiemelünk egy világhírű dizájnert, akit igyekszünk minél alaposabban megismertetni az érdeklődőkkel. A 70 éves finn designcég, a Marimekko, a modern amerikai glamúr félistene Jonathan Adler, a szürrealista dekoráció atyja, Piero Fornasetti , az olasz dizájnfenomén Patricia Urquiola, a magyar formatervezőnő Eva Zeisel, valamint a szokatlan formák szerelmese, Ron Arad és a műanyagok géniusza Eero Aarnio és Ora-Ito után most következzen:
 

Kötelességének érzi a dizájnt demokratizálni: Philippe Starck

Szerző: Pécsi Balázs / The Gentleman's Review magazin

Közel 10 000 terv, azaz összesen ennyi ötlet pattant ki (vagy akár még több is) a francia dizájner fejéből, aki generációjának egyik leghíresebbjévé vált az évtizedek során. Ars poeticája, hogy egy tárgynak mindenekelőtt funkcionálisnak kell lennie, csak ezután jöhet a szépség, és az sem hátrány szerinte, ha öko és etikus módon készül, netán még némi humor is van benne. Philippe Starck fantáziájának semmi sem szab határt, fülhallgatótól jachton át a szállodáig mindent (is) tervezett már, és még ki tudja, mennyi minden egyebet fog!



Nem esett messze az alma a fájától, hiszen édesapja mérnök volt, tőle örökölte így a precizitást és a rendszeretet is, de tervezői vénája is elég korán megmutatkozott. Olyannyira, hogy 1969-ben egy felfújható struktúrájával már diákként magára vonta a szakma figyelmét a Salon de l’Enfance-on. Köztük a neves divattervező Pierre Cardinét is, aki saját kiadójánál rögtön művészeti vezetői állást ajánlott a mindössze 20 éves tervezőpalántának. Azért ez nem egy rossz pályakezdet! Első kiemelkedő munkái nightclubok enteriőrjei voltak, a montreuil-i Le Main Bleue után a párizsi Les Bains Douches majd a dallasi Starck Club következett. A karrierjét érintő nagy löket azonban nem az éjszakából érkezett, hanem épp az egyik legcsillogóbb helyről Franciahonban: az Elysée-palotából.

Philippe Starck, a menő márkák és épületek tervezője

Történt ugyanis, hogy 1983-ban Jack Lang kulturális miniszter az akkori elnök, Francois Mitterand figyelmébe ajánlotta őt, aki vele terveztette meg a francia elnöki rezidencián a privát lakosztályát. A sikerhez csak hozzátett a Café Costes is, amelynek tervezése során újraértelmezte a klasszikus párizsi kávéház műfaját. Ekkoriban persze már működött a saját tervezőcége, a Starck Product (illetve ezt később Ubiknak nevezte át), amellyel olyan cégekkel kollaborált már, mint az Alessi, a Driade, a Kartell vagy a Vitra. A 80-as évek elhozták számára az építészi sikereket is, számos ilyen munkája volt Japánban, ahol olyan elemekkel kísérletezett, amelyek akkoriban teljesen újszerűnek hatottak. A tokiói Nani Nani épületet például olyan anyaggal burkolta be, amelynek színe változott az idő előrehaladtával, de híres a szintén a városban lévő székház, amelyet a neves Asahi sörgyártó megbízásából tervezett.



Ezekre már odahaza is felfigyeltek, felkérték hát a bordeaux-i repülőtér megalkotására többek közt, és Jean-Paul Gaultier is vele készíttette el párizsi, londoni és new yorki üzletbelsőit.  Ezeket még számos megbízás követte egészen napjainkig, talán még egyet emeljünk ki közülük: ez pedig a 2012-ben átadott bilbaói Alhóndiga, amely egy régi épület újragondolása egy majdnem 30 000 nm-es kulturális központtá.

A vendéglátás térélményének úttörője

Talán a legtöbben a tervező munkájával hotelekben és éttermekben találkozhatunk. Starck stílusát nem ismerni fel egyértelműen, azt hihetnénk, szinte kérkedik azzal, hogy egyaránt elbír egy kifejezetten artisztikus projekttel (ahol maximális szabadságot élvez), de állja a sarat egy konkrét stílusban is, amit a megrendelő akar. A legfontosabb számára azonban, hogy a vendéget egy szórakoztató térbe helyezze, amelyre az később is igazi élményként tud visszagondolni. Leghíresebb munkái a los angelesi Mondrian, a londoni Sanderson, a new yorki Royalton és Hudson, valamint a san franciscói Clift. Felsorolni is fárasztó azt a mennyiségű éttermet, amelyhez köze van: személyes highlightunk a Katsuya láncolat dubaji egysége, valamint a dohai Iszlám Művészetek Múzeumának étterme, az IDAM – amelynek konyhájáért a híres francia Michelin-csillagos séf, Alain Ducasse felel mellesleg.


 

Csapteleptől a parfümig

Szó volt róla már, hogy a demokratizmus egyre fontosabbá vált az életpályája során, hogy a tervei minél több ember életére legyenek hatással. Tervezett hát csaptelepeket az Axornak, mobiltelefont a Xiaominak, címkét a Roederer champagne-ok üvegeire, gumipapucsot az Ipanemának, fejhallgatót, citromfacsarót az Alessinek, s persze ezek mellett vannak olyan termékek – mint a luxusjachtok vagy a töltőegység a Bentley elektromos autóihoz -, amelyek csak kevesek számára elérhetők. Pláne igaz ez a hamarosan megépülő Axiom űrhotelre – amely a világ (netán az univerzum) első ilyen vendéglátóegysége lesz. De hát mit tegyen az ember, ha éppenséggel az a foglalkozása, hogy maga is egy sztár?



Fotók: PR (Cassina, Richard Mille, Philippe Starck, Louis Roederer, Bentley)

Vissza