Matéria-mustra: A porcelán

Hónapról-hónapra jelentkező matéria-mustránk során górcső alá vesszük a legtrendibb anyagokat. Legújabb cikkünk fókuszában a porcelán áll.
 

MATÉRIA-MUSTRA

Szerző: Zsuzsics Renáta lakberendező (LOSZ)

A porcelán a kerámiaipar legnemesebb matériája: makulátlanul fehér, áttetszőségében finom, ám kemény és ellenálló – ha mégis megsérül, kagylósan törik. Generációról generációra öröklődő kincs, mely hajdan egyenesen luxusszámba ment, s mindmáig értékes, főleg akkor, ha a legnevesebb manufaktúrák valamelyikéből származik.



A “fehér arany” névvel illetett anyag lelke a kaolin, melyhez földpátokat, meszet és finomra őrölt kvarcot adnak a bonyolult előállítási folyamat során. A korongozással vagy öntéssel formára alakított porcelántárgyakat magas tűzön, többször égetik: először 800-900 °C fokon (zsengélés), majd a mázadás után 1200-1400 °C fokon (mázas égetés) – ha pedig aprólékos felületdíszítés (kézi festés, matricázás) is történik, egy harmadik égetési procedúra következik. 

  

A porcelán története egészen a 7. századig nyúlik vissza, bölcsője a Kínai Birodalom, ahol igazán népszerűvé az 1300-as években vált, a legendás Ming-dinasztia uralkodása alatt. A kuriózumnak számító távol-keleti portéka a keresztes lovagok közvetítésével jutott el kontinensünkre. 

Az eredeti, több száz éves kínai porcelánból való tárgyak (vázák, kancsók, teáskannák, csészék, teatartó dobozok) csillagászati értéket képviselnek, birtoklásuk csak a legtehetősebb gyűjtők kiváltsága.



Az igazi európai porcelán készítésének nyitjára Johann Friedrich Böttger német alkimista keramikus jött rá, matematikusi-fizikusi segítséggel. Felfedezésének sikere nyomán néhány évvel később, 1710-ben Erős Ágost szász választófejedelem megalapította a híres meisseni porcelángyárat, ahonnan eleinte gyertyatartók, óratartók, mosdómedencék, nagyobb méretű állatfigurák kerültek ki leginkább. A kisebb porcelánfigurák a rokokó időszakában hódítottak teret.

Franciaországban XV. Lajos és remek ízléssel megáldott szeretője, Madame de Pompadour voltak a sèvres-i porcelángyár fő patrónusai (nem véletlenül települt a manufaktúra éppen a művészetkedvelő királyi ágyas kastélyának közelébe). 



Az előkelő hölgyek vonzalmát a finom porcelánhoz jól példázza a korabeli divatdiktátor, Marie Antoinette lenyűgöző repertoárja is – a díszes darabokat például a saját külön mesevilágát szimbolizáló Kis-Trianon palota berendezéséhez rendelte, ott járhattak csodájára a meghívott vendégek.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy férfiakhoz illő porcelánszettek nem láttak / látnak napvilágot!



Az európai porcelángyártás további nagy központjai voltak Limoges, Velence, Bécs és Ćmielów városok.

Anglia a hagyományostól eltérő utat követett a porcelángyártás története során: jelentős kereskedő ország lévén sokféle porcelánárut importált, a megrendelők zöme pedig nem az uralkodói osztály, hanem a polgárság volt, ezért a tömegtermelés kapott hangsúlyt. A szigetországbeli kísérletezések a csontporcelán feltalálásához vezettek, amely kevésbé ellenálló anyag, díszítése azonban egyszerű, színpalettája gazdagabb. 1745-ben nyílt gyár Derby-ben, majd röviddel később Worcesterben is. 

Csehországban a hajdani nemzeti manufaktúra utódjaként tovább élő Haas és Czjzek ma is megbecsült és jól ismert márka. 



Hazánkban viszonylag későn, a 19. század végén indult el a porcelángyártás Telkibányán, leghíresebb manufaktúráink a herendi és a pécsi Zsolnay-gyár, mely utóbbinak ámulatba ejtő termékei közül külön figyelmet érdemelnek az eozinmázas darabok: a párját ritkító máz a szappanbuborék vagy az olajos foltok felszínén látható színes fényfoltokra emlékeztet.  

Az évszázadokon gondolatban átsuhanva kirajzolódott előttünk a fejedelmi lakomákhoz művészien megterített asztalok képe, melyeken a dús ornamentikával ellátott étkészletek legalább olyan fontos szerepet töltöttek be, mint maguk az ínycsiklandó fogások.

 

Bepillanthattunk a legrangosabb dámák budoárjaiba, a gyakran lakosztályukká lett kínaizáló szobába (chinoiserie), ahol a fondorlatos cselszövések és ármánykodás közepette idillikus pásztorjelenetekkel, burjánzó florális motívumokkal tarkított kecses porceláncsészékből kortyolták a herceg-, gróf- és márkinők az egzotikus tájakról érkezett teát, méregdrága kínai vázákon (vagy ugyancsak értékes utánzataikon) tekergőző, titkaikat kifecsegni nem tudó festett sárkányok társaságában.



Manapság ugyanúgy ünnepi alkalmaink fényének emeléséhez vesszük elő a (talán örökölt) porcelánszervizt, esetleg újonnan vásárolunk egy modern köntösbe bújtatott, vagy a divatból soha ki nem menő mintájú szettet. 

Mosakodáshoz már nem porcelánkancsóból öntjük a vizet, de szép vonalú porcelán mosdótálkába olykor még igen. (A technológia fejlődésével a fürdőszobai szaniterek zöme egyre ellenállóbb, könnyedebb, plasztikusabb innovatív anyagokból készül, sok nagy múltú porcelángyár szakosodott előállításukra, például a Villeroy & Boch.)



A hétköznapokba is csempészhetünk egy kis extra örömet, ha a reggeli kávézáshoz vagy a nap végén elköltött vacsorához mutatós porcelánneműt használunk. Nem kell félnünk attól, hogy a modern környezethez túlzottan elegáns – a számtalan minta közt biztosan találunk megfelelően szimplát vagy éppen kellően karaktereset, de még a legkisebbek kedvére valót is.

Szüleink vagy nagyszüleink vitrinjéből, padlásáról elő-előbukkanhat egy bájosan nosztalgikus, kopottas nipp, mely aztán vidékiesre hangolt lakóterünkben új életre kel. Netán kezünkbe akad egy eredeti, élénk színeiben pompázó, napjainkban kimondottan trendinek titulált retró porcelánfigura – ez kitűnő dekorelemmé avanzsálhat egy izgalmasan kialakított kompozíció részeként skandináv stílusú vagy játékosan modern otthonunkban.



Enteriőrjeink apró ékszereiként választhatunk elegáns hófehér vagy fekete porcelánból készült kapcsolót, dugaljat: anyagán túl formavilágával is megidézi egy korábbi éra jellemző atmoszféráját – tradicionális, kifogástalan minőség és szemet gyönyörködtető dizájn párosul egy-egy ilyen nem mindennapi termékcsalád megalkotásakor, így a wow-effektus garantált.



Ne feledjük: a nemes, finom matéria örök érték – volt, van, lesz. Kiállta az idők és a századokon át alakuló közízlés próbáját, gondoljuk hát át, megtalálhatja-e helyét a bennünket körülvevő környezetben is!  

Képek forrása: wedgwood.com, royalcopenhagen.com, berker.hu