Mintatár: Állati (!) minták

Szerző: Zsuzsics Renáta, lakberendező (LOSZ)

“Nálatok laknak-e állatok?” – faggatózik kedvesen a sokunkban kellemes emlékként felderengő gyerekvers és annak megzenésített változata.

Ez a cikk persze nem a valódi, szimatoló-doromboló társállatok jelenlétét firtatja, inkább azt: bebocsátást nyernek-e dekorációs motívumként a mai otthonokba a fauna különböző képviselői, s ha igen, hogyan válnak az enteriőr javára. 

Nem vitás, hogy az állatminták valamilyen módon mindig is jelen voltak – némelyek megkerülhetetlen örökzöldek, sosem mennek ki a divatból (gondoljunk a párduc- vagy a zebramintára), másokat az aktuális trendek hullámai kapnak fel időről időre (bizonyára élénken él még bennünk az elmúlt évek flamingó-, lajhár- vagy lámaőrülete).

Vadak vagy háziasítottak, négy-, két- vagy soklábúak, különleges bundával vagy pompás tollazattal ékeskedők, szerethetően aranyos vagy ijesztő külleműek, földön, vízben, levegőben élők – mindannyiuk bátran beköltözhet hozzánk izgalmasabbnál izgalmasabb lakberendezési kiegészítők, matériák képében.
 

Hogy hogyan és hova?

A gyerekek birodalmába egyértelműen szabad bejárásuk van, szinte bárhol felbukkanhatnak: falon tapétára rajzolva, talpat simogató, kedves szőnyegként, zoomorf bútorként, no és persze fejlesztő vagy megnyugtató célzatú játékként. Ideális esetben szín-, stílus- és formabeli harmónia definiálja felségterületüket, gyakran pedig valamilyen tematika szerint is alakul az aktuális populáció: a szavannák, a dzsungel, a végtelen tenger vagy éppen az erdő lakói szegődnek a legkisebbek mellé társul.

A gyerekszobán túl merészkedő jószágok megjelenésével szemben legtöbbször más esztétikai követelményeket támasztunk: legyenek művésziek, utaljanak érett, kifinomult ízlésre, erősítsenek rá a berendezési tárgyak sugallta stílusra – például távoli tájakat megidézve. Sokan ódzkodnak az állatminták felnőttek uralta helyiségekben való alkalmazásától, éppen azért, mert eredendően komolytalannak, sőt infantilisnek vélik őket.

Tartsuk azonban észben: ha egy művész igazán jól meg tudja ragadni egy állat legjellemzőbb vonásait, akár realisztikusan, akár stilizálva, ráadásul nemes anyagokkal (szájjal fújt üveggel, selyemmel, rozsdamentes acéllal) kombinálja a vonzó formákat, a végeredmény méltó éke lesz a legigényesebb lakásbelsőnek is.



Nincs olyan stílus, amely ne engedne teret az állatmintáknak: a rusztikus környezet előszeretettel látja vendégül a mázas kerámián megjelenő vagy kovácsoltvasból készült (elsősorban házi)állatokat, a klasszikus stílus aprólékosan kidolgozott, részletgazdag tapétákon és lakástextileken, finom porceláncsészéken vonultatja fel őket legszívesebben, a gyarmati stílus a markáns, fából faragott totemek előtt tiszteleg, a glamour az egzotikus vadak jellegzetes bundamintájával egészíti ki a csillogó-villogó miliőt, a rebellis retróra az erősen stilizált, jókedvre derítő állatminták jellemzőek, a skandináv és a modern stílus pedig különösen letisztult, harmonikus vonalvezetéssel rajzolja meg vagy álmodja avantgárd anyagokba a zoomorf jelleget.


 

Az örök divatnak számító darabokat sokszor újraértelmezik a dizájnerek: az állatvédelem nevében egyre több az eredetire megszólalásig emlékeztető szintetikus matéria (bőr, szőr), melyek olykor szándékosan bizarr, már-már lehetetlen színekben kerülnek a publikum elé, hogy ezzel is hangsúlyozzák nem természetes mivoltukat. Ha nem mesterséges az egyes lakberendezési kiegészítők (például szőnyegként használt állatbőrök) alapanyaga, a gyártók törekednek rá, hogy legalább az úgynevezett by-product, azaz melléktermék kategóriába essen az).


 
Az anyaghasználat révén a polgárpukkasztó mobíliák, szó szerint felvillanyozó világítótestek és a legmeghökkentőbb dekorációk is kivívják maguknak a méltó elismerést, és azonnal abszolút wow-faktorként vonják magukra a figyelmet. A fantáziadús tárgykavalkád szinte végtelen, a különféle fenevadak és szelídebb rokonaik egészen változatos szerepeket ölthetnek magunkra. 



Az állatmintákkal tarkított terek hangvétele a nőiesen kifinomulttól a markánson át az önfeledten játékosig változhat, a gazdag motívumvilág önkifejezésünk kiváló eszköze lehet.

 

Ne teketóriázzunk! Ha hiányát érezzük egy (vagy több) társállatnak, csalogassuk be otthonunkba legalább motívumként vagy dekorobjektumként – garantáltan remek kompániában lesz részünk, s ha jól választunk, lakóterünk is hálás lesz ottlétükért.



Képek forrása: iddesign.hu, iittala.com, wedgwood.com, alessi.eu, kare-design.com/hu, slamp.com

Vissza