A sztárépítész, aki a Temze-part bárója lett: Lord Norman Foster

2021-ben egy új blogcikk sorozatot indított útjára a MaxCity Lakberendezési Bevásárlóközpont: minden hónapban kiemelünk egy világhírű dizájnert, akit igyekszünk minél alaposabban megismertetni az érdeklődőkkel. A 70 éves finn designcég, a Marimekko, a modern amerikai glamúr félistene Jonathan Adler, a szürrealista dekoráció atyja, Piero Fornasetti és az olasz dizájnfenomén Patricia Urquiola után most következzen:


A sztárépítész, aki a Temze-part bárója lett: Lord Norman Foster

Szerző: Pécsi Balázs/The Gentleman's Review magazin.

Bár idén lesz 86 éves, a brit tervezőzseni a mai napig is olyannyira produktív, hogy szinte lehetetlen nem látni tőle valamit. Halmozni az élvezeteket viszont annál könnyebb, elég csak eltölteni egy hétvégét Londonban, amelyen olyannyira rajta hagyta a kézjegyét, hogy lassan át is nevezhetnék Norman Foster Cityre a várost.



Különösen figyelemreméltó teljesítmény és karrier ez olyasvalakitől, aki onnan jön, ahova ő született. Nem éppen egy ilyen ambíciókat támogató értelmiségi család sarja, mondhatni, szegénységben töltötte gyerekkorát Manchester elővárosaiban keményen hajtó szüleivel, illetve jobbára a szomszédokkal és rokonokkal, akik hajlandók voltak rá vigyázni, míg anyja a helyi pékségben, apja pedig egy üzemben dolgozott. Érdekes, hogy pont ez utóbbi, egy relatíve ingerszegény tevékenység inspirálta mégis arra, hogy dizájnnal foglalkozzon, és mérnöknek álljon.



Na nem rögtön, hiszen 16 évesen kimaradt az iskolából, de lógás helyett elszegődött hivatalsegédnek a manchesteri városházára. Innen a légierőhöz ment letölteni a kötelező katonai szolgálatát, vissza pedig már egy építészirodához igazolt asszisztensnek, ahol - tehetségét felfedezve - később műszaki rajzolóvá lépett elő. A kocka el volt vetve, 1956-ban elkezdte tanulmányait a Manchesteri Egyetem Építész és Várostervező Karán, mellette persze elvállalt minden szembejövő munkát, hogy fedezni tudja a tanulmányait: volt így fagylaltárus és pék is. 1959-ben ösztöndíjat nyert aztán a neves Yale Egyetem építészkarára, ahol későbbi üzleti partnerét is megismeri, és akivel egy éven át keresztül-kasul beutazták az Egyesült Államokat.


 

A közösségi terek újraértelmezője

1963-ban tér vissza Angliába, hogy három társával együtt megalapítsa a Team 4 formációt, amely nem tartott sokáig, mert egyikőjükkel – későbbi feleségével – kiválva ’67-ben már a Foster Associates cég keretében folytatja tovább. Kezdetben ipari épületek tervezésével foglalkoznak, később irodaház projektek is terítékre kerülnek. Nem is akárhogy, Foster meglehetősen demokratikusan képzeli el a jövő munkavégzését – ami a merev, társadalmilag abszolút fragmentált Egyesült Királyságban roppant meglepően hatott akkoriban. Hozzá köthetjük az open office megjelenését és elterjedését – volt olyan eset, hogy még a menedzsereknek sem tervezett külön irodákat, beültette egyszerűen a többi dolgozó közé a vezetőket. Egy 1200 munkavállalós cégnél kijárta a tetőkertet, a 25 méteres úszómedencét és az edzőtermet is, hogy a dolgozók jobban érezzék magukat – az ilyen, emberközpontú hozzáállás is merőben újszerűnek hatott a korszakban. 1981-ben elfogadta a felkérést a Stansted repülőtér új termináljának megtervezését illetően – a legtöbb magyar az egyik fapados légitársaságnak köszönhetően itt ismerkedhet meg először a tervező munkásságával. A ’91-ben megnyílt acél-üveg csarnok kiváló példa egyúttal a high-tech építszeti stílusra is, amellyel lényegében összeforrt az életműve. 


 

A lovaggá ütött Sir Norman Foster, aki ontja magából a landmarkokat

Az építész londoni munkái közül jó pár legalább olyan turistalátványosság, mint a Big Ben vagy a Buckingham-palota. Az üzleti negyedet (City) is több felhőkarcolóval gazdagította, a London Millenium Towernél talán ismertebb a főként „Uborkának” (Gherkin) hívott, torpedó alakú 30 St Mary Axe üveg felhőkarcoló épülete, avagy a Tower-híd túloldalán a londoni városháza jellegzetes tömbje. De neki köszönhetjük a híres Millenium-hídat is, a hadtörténeti múzeum belterét (Imperial War Museum), ahogy a British Museum ikonikus, üvegtetővel fedett udvarát is. A legnagyobb dobása a városban a szintén a Citybe tervezett tulipán alakú felhőkarcoló lesz – ebben a műfajban különösen gyakorlott, hiszen nevéhez kötődik a Hearst magazinkiadó new yorki székháza is, ahogy a moszkvai Russia Tower és a hírhedt, jelenleg épülőfélben lévő budapesti MOL-székház is.



Nemcsak az irodaház építtetők, de az Apple és Steve Jobs is imádta, a székház mellett több üzletet is tervezett nekik, a jövő évi nagy dobása pedig a luxembourgi Royal Hamilius üzleti- és bevásárlónegyed, valamint az abu-dzabi Zájed Nemzeti Múzeum futurisztikus épületének befejezése lesz.



Érdekesség, hogy bár nem tervezi a nyugdíjba vonulást, 2007-ben eladta tulajdonrészét a Foster+Partnersben, becslések szerint kb. 300-500 millió fonttal lett ennek köszönhetően vastagabb a pénztárcája. És hogy hova tovább? Az építész számára a határ úgy látszik a csillagos ég, talán nem véletlenül dolgozik éppen jelenleg is Philippe Starckkal és Sir Richard Bransonnal a Virgin Galactic űrprogramon. 

Vissza