A születésileg spanyol, döntése szerint olasz dizájnfenomén: Patricia Urquiola

2021-ben egy új blogcikk sorozatot indított útjára a MaxCity Lakberendezési Bevásárlóközpont: minden hónapban kiemelünk egy világhírű dizájnert, akit igyekszünk minél alaposabban megismertetni az érdeklődőkkel. Korábbi cikkeinkben bemutattuk a 70 éves finn designcéget, a Marimekkot, a modern amerikai glamúr félistenét, Jonathan Adlert, a szürrealista dekoráció atyját, Piero Fornasettit, most pedig következzen korunk egyik legnevesebb formatervezője!

A születésileg spanyol, döntése szerint olasz dizájnfenomén: Patricia Urquiola

Szinte felsorolni is képtelenség, hány közismert dizájncégnek, mennyi mindent tervezett a világ jelenleg talán egyik legnevesebb formatervezője: az idén épp 60 éves Patricia Urquiola. Mi azért most itt mégiscsak kísérletet teszünk arra, hogy a teljesség igénye nélkül összeszedjünk valamit a már így is hatalmas életműből.

Szerző: Pécsi Balázs/The Gentleman's Review magazin.

A tervezőnő 1961-ben született az asztúriai Oviedóban, ahonnan aztán Madridba költözött, hogy építészetet hallgasson. Egy másik iskola azonban meghatározóbb lett az életében: ez a Politecnico di Milano, ahol 1989-ben ugyancsak építészmérnökként diplomázott. Nem semmi, amikor az embernek már az iskolapadban is világsztár mentorai vannak: szakdolgozatának konzulense maga Achille Castiglioni volt, a pályán pedig a sok dizájnbútort jegyző Vico Magistretti szárnyai alatt indult el.


(Fotó forrása: PR, Haworth)

Urquiola ezen időintervallum alatt teljesen elsajátította a már világszinten híressé vált olasz dizájnfilozófiát, és persze a helyi kézműves technikákkal, valamint a legmodernebb ipari technológiákkal is megismerkedik. ’96 és 2000 között kollaborált Piero Lissonival is (jobbára a Cappelininek és a Cassinának tervezett), ’98-ban pedig megismerkedik Patrizia Morosóval, amely kapcsolat aztán a Step kanapéban ölt testet. A modell természetesen a milánói Salonen debütált, ráirányítva végre a reflektorfényt az immár 40 éves tervezőre. Még ebben az évben, 2001-ben önállósodik is és megnyitja saját tervezőirodáját Milánóban.


(Fotó forrása: PR, Tres Tintas)

Patricia, a tárgytervező

Az átlagember leginkább különböző drága bútordarabok dokumentációjában találkozik a nevével, netán prémium dizájnmagazinokban, azonban az biztos, hogy semmiről sem ordít, hogy ő tervezte. Bútordarabjai és lakberendezési kiegészítői nem azért sikeresek, mert 2 km-ről is meg lehetne mondani bárminemű dizájnelőképzettség nélkül, hogy az övé. Nincs rajtuk hatalmas logó, se karakteres mintakészlet, nem összetéveszthetetlen a sziluettjük vagy a stílusuk. Egyszerűen csak elég jól néznek ki ahhoz, hogy az ember meg akarja őket venni. Akár jó drágán is. 


(Fotó forrása: PR, Valextra)

Mint már fentebb említettük, a legfontosabb megrendelői a Cassina vagy a Moroso, de dolgozott a B&B Italiának, a Kettalnak, az Alessinek, a Gannek, hogy csak a legismertebbeket mondjuk, de divatházak is fel-felkérték már: tervezett táskakollekciót a milánói székhelyű Valextrának, illetve függőfotelt a Louis Vuittonnak. Előszeretettel használta ezeken a munkáin a kőzetmintákat, illetve a kifejezetten élénk színeket is – utóbbira nagyon jó példa a Morosónak tervezett Tropicalia kertibútor kollekciója is. Urquiola bútoraival ugyanakkor remekül lehet illusztrálni a „milánói stílust”, hiszen jól megtestesítik mindazt, amit az itteni luxuslakások berendezéséről gondolunk: geometrikus és letisztult formák, akár oversize méretek, minőségi anyagok, nem túltolva felesleges csicsával. 


(Fotó forrása: PR, Moroso)

Az „elfeledett” építészműhény: a Studio Urquiola

A magazinok is kevesebbet cikkeznek erről a tevékenységéről – nyilván mert a projektek száma is eltörpül a terméktervezési felkérésekhez képest. Ami azonban cseppet sem von le a munkái és életműve értékéből, hiszen azért olyan épületek fűződnek a nevéhez, mint a barcelonai Mandarin Oriental luxushotel, a comói Il Sereno szálloda vagy a szingapúri Oasia Downtown Hotel.


(Fotó forrása: PR, Room Mate Giuli Hotel Milano)

De jegyez luxusüzlet belsőket is (a firenzei Panerai, a new yorki Missoni, a milánói Santoni), készítette már el kiállítások látványterveit is, jobbára azonban komplett enteriőrprojekteket csinál. Híres munkái közé tartozik a berlini Das Stue hotel, a zürichi és a bangkoki Igniv étterem is, a milánói Room Mate Giulia hotel, a szöuli J.W. Marriott lobbyja, de ő tervezte a milánói Four Seasons spaját, valamint a vicenzai ékszermúzem enteriőrjeit is. Az pedig egészen biztos, hogy az elmúlt évek tendenciái alapján a sor még majd hosszan folytatható lesz. 


(Fotó forrása: PR,Cassina)

Vissza