Az egyik legtöbbet hamisított formatervező, akinek székein és lámpái alatt napjaink dizájnszerető vásárlója is szívesen üldögél. Élénk színek, egyszerű formák, időtálló stílus, ez lenne a recept, hogy az ember neve sose merüljön feledésbe? Úgy néz ki, Verner Panton, a XX. századi dán dizájn nagyágyúja így gondolta. A dániai Gamtofte faluban 1926-ban született dizájner már tapasztalt művésznek számított, amikor 1951-ben diplomázott építészetből a koppenhágai Királyi Művészeti Akadémián. Pályáját Arne Jacobsen stúdiójában kezdte, de hajtotta a saját vállalkozás utáni vágy, így itt csak két évig volt maradása. Igazán ismertté három házprototípusa tette: az 1955-ös összecsukható ház, valamint az 1960-as Kartonház és Műanyagház.
De ekkortájt született legismertebb terméke, a ma már csak Panton széknek hívott fröccsöntött műanyag, tulajdonképpen lábnélküli, könnyű és színes bútordarab. Panton volt az első tervező, aki ezzel a technológiával létrehozott egy illesztés nélküli széket, ami ráadásul még kényelmes is volt. A hivatalosan S Chair névre hallgató modell a test alakját követi le, ez a titka. A 60-as és 70-es évek igazán termékenynek bizonyultak, a bútorok mellett falburkolatokat, textíliákat és lámpákat is tervezett. Első nagyobb megbízását a szüleitől kapta: a családi fogadót kellett újraterveznie a Fünen-szigeten, ahova akkor már saját bútort is tervezett, a dizájnklasszikus Cone széket. Ez a munka volt lényegében a katalizátora annak, hogy a házba tervezett dizájnjainak megpróbáljon gyártókat is találni, így indult az együttműködése többek közt a Louis Poulsennel is.
A tervező pályára állt
Panton élete nem bővelkedik fordulatos cselekményekben. Karrierje szépen ment előre a maga útján, 1960-ban megtervezte a trondheimi Astoria Hotelt, amelynek enteriőrjeibe nagy számban kerültek be a saját termékei is. Érdekesség, hogy ennél a projektnél született meg a világ első, átlátszó, felfújható ülőbútora is. A média is kezdte felkapni, 1961-ben először jelentek meg a bútorai a rangos, dán Mobilia magazinban. Több dizájnkiállításon is ott van, a kölni nemzetközi bútorvásáron a Flying Chair modellje hatalmas sikert arat a látogatók körében. 1965-ben a Thonet elkezdi sorozatgyártani az S Chairt – persze nem a ma ismert színes műanyag formájában, hanem úgynevezett öntött, rétegelt furnérlemezből, ami elég nagy technikai bravúr volt akkoriban, ez a szék volt az első bútor, amit így készítettek. 1969-ben hatalmas megbízást kapott aztán: a hamburgi Spiegel kiadóvállalat székházának beltereit kellett megterveznie a kantintól az irodákig, a dolgozói uszodától az előcsarnokig.
Verner Panton, az elismert művész
A tervező munkásságának minden évtizedében kapott dizájndíjakat, a legtöbbje német vagy dán. 1988-ban lovagkeresztet kapott munkásságáért a dán királynőtől, a Vitra 2000-ben retrospektív kiállítást rendezett neki a Weil am Rheinban található múzeumában, amelynek területén egy utat is elneveztek róla. A Vitrával való együttműködés megalapozta a világhírnevét, ugyanis a Thonettől ők vették át az S Chair szériagyártását. (Egyetlen skandináv gyár sem vállalta ugyanis a sorozatgyártást, arra hivatkoztak, hogy ez lehetetlen. Ma már nyilván bánják, amennyi pénzt hozott ez az egyszerű forma a cégnek.) Meg kell említenünk itt, hogy valószínűleg Panton nem lenne az, aki, a második felesége nélkül. Marianne nemcsak a menedzsere, hanem a brand nagykövete is volt, többek közt ő szorgalmazta a Vitrával való megállapodást is.
Panton sikerének másik tényezője az élénk színek használata volt. Még tanulmányai során mélyült el a színpszichológiában, biztosan tudta, mire van szüksége az embereknek, hogy jól érezzék magukat az otthonukban vagy a munkahelyükön. (A családi fogadóban például a piros öt árnyalatát is használta együtt a melegebb atmoszféráért.) Ő maga így fogalmozott: „Az embereknek nem tetszik, ha valaki szereti a színeket. Ugyanez a helyzet akkor, ha valakinek van képzelőereje. A legtöbben azt akarják, amit megszoktak. Nekem így túlzásokba kell esnem, hogy túlszárnyaljam ezt.”
